Szerintem egyáltalán nincs ok elkeseredésre. A kapitány talán egyetlen csapatnál sem tapasztalt taktikával készíti fel most már olimpiáról olimpiára a csapatot. Azok a fő versenyszámok, azok számítanak, a többi felkészülés. És ha valaki fanyalogna ezen, kérdezze meg a szerbeket. Sapics egyszer azt nyilatkozta, hogy az összes vb-címét odaadná a mi egyik olimpiai aranyunkért. Jól állunk, erős a csapat, kicsit kell odatenni fejben, és érni még egy kicsit, és nem lesz ellenfél Londonban (sem). Gondoljunk csak bele: valamennyi elődöntő, valamint a döntő és a bronzmeccs 1-1 gólos győzelemmel végződött. Kb. azonos képességű, és egy szinten játszó csapatok kerültek szembe egymással, és a pillanatnyi forma döntött. Ezek a csapatok mindent kiadtak, elkészültek az erejükkel, megmutatták mit tudnak. Egy csapat lógott ki közülük: a mieink, ők ugyanis messze nem 100%-on pörögtek. Ebben a gárdában sokkal, de sokkal több van még, nemhiába mondta Kemény Dénes, hogy hosszú idő után utolértük az előttünk haladó, olimpiai bajnokságra esélyes csapatokat. És azt se felejtsük el, hogy milyen veszteségeket kellett kibírni a csapatnak: Benedek Tibi, Kásás vagy Molnár Papesz, hogy mást ne említsek. Ők mindhárman egymaguk nyertek már meccseket nekünk. És még van az olimpiáig egy teljes év! Szóval nem elkámpicsorodni, hanem továbbra is biztatni a fiúkat, úgy ahogy eddig. Jó úton haladnak.