VACZIJANOS.BLOG.HU

Manapság szitokszónak számít az ambíció. Pedig nem feltétlenül kellene ennek így lennie. A magunk módján mindannyian ambiciózusak vagyunk, ezért épp ideje, hogy megtanuljuk megfelelően használni ezt a bennünk rejlő motiváltságot. Ezért is kell segítenünk az új feltörekvő generációt, amely tagjai megértették, hogy a „szerény ambíció” sokkal többről szól, mint pozíciók hajhászásáról.  A státusz, a pénz és a hatalom mindenáron történő megszerzése miatt vált szitokszóvá ez a kifejezés. Erre talán a legjobb példa a banki szektor, ahol az elmúlt években az ambíciót felülírta a mohóság. Sok bankvezető elszakadt a valóságtól, elvesztette realitásérzetét és játékszenvedélyhez hasonlítható magatartásuk szinte kezelhetetlenné tette az előttünk heverő adósságspirált. Azonban nem kizárólag a bankok és a bankárok hibáztathatóak ezért. A média által diktált celeb-kultúra amelyben élünk és az azzal együtt járó önző individualizmus olyan egoista társadalmat teremtett, ahol az egyedüli értéket a státusz és a siker hajszolása jelenti. Ez a pusztán önközpontú ambíció nem csak visszataszító, hanem értelmetlen is. Sokak számára ez a fajta ambíció kizárólag csalódottságot, kiábrándulást hoz. A siker illékony, a nyomás, hogy örökösen sikeresnek kell lennünk pedig sokszor elviselhetetlen terhet jelent. Edward de Bono mondta, hogy „a munka mindig megváltoztat téged, de te sosem változtatod meg a munkát”. Az önigazoló törekvés ráadásul nagyon könnyen visszafelé sül el, és fura mód a legnagyobb ütést ilyenkor pont azok kapják, akik leginkább a siker megszerzését tűzték ki célként. Gondoljunk csak a fontos pozíciójú emberekre, a sztárokra, színészekre vagy írókra, akik sikereik után kétségbeesetten küzdenek az eltűnés ellen. Ennek a drámája azonban csak azokat rogyasztja meg, akik a sikert kizárólag anyagi javakkal és média-szereplésekkel azonosítják. Azok számára, akik megértik, hogy az ambíció legtöbbet akkor ér, ha másokat segítünk vele, ezek az érzések kevésbé drámaiak. Ők azok a szerényebb emberek, akik az előttünk álló nehezebb időszak kihívásait kezelni tudják majd, mert a világ változik és a „mindig többet akarok” mentalitás felváltja a „legyen csak elég” gondolkodásmód. Ez persze nem azt jelenti, hogy el kell nyomnunk a bennünk rejlő természetes versenyszellemet. A folyamatos fejlődés és előremenetel is hordoz értéket, azonban ennek a motorját sosem az anyagi haszonszerzés, hanem az ösztönös kíváncsiság kell, hogy adja. Pozíciók és státusz hajhászása helyett pedig az vezessen minket, hogy miként lehetünk érdekesebbek és egyben érdeklődőbbek is. Ez a fajta új ambíció mindannyiunkra vonatkozik, az új gondolkodásmód pedig nyitottabbá tesz arra, hogy a munka és a karrier építése mellett felfedezzük azokat az értékeket is, amelyek mellett eddig elmentünk. Talán a siker szó helyett a lelkesedésre kellene figyelnünk jobban. A photoshop-kultúrában ahol élünk, minden gyanússá, marketingszagúvá, értékesítés-központúvá válik. Erre az egyedüli ellenszer az eredetiség. Eredetiség és őszinte belülről fakadó lelkesedés, nyitottság, érdeklődés. És erre azonnal ráérzünk, azonnal megértjük, ahogy találkozunk egy ilyen személlyel. Ez az az új érzés, és ezek az új értékek, melyekre az előttünk álló időszakban szükségünk lesz: visszafogott büszkeség, lelkesedés, elkötelezettség és alázat. Az egocentrikus időszak véget ért. Ideje változtatnunk. A kérdés csupán annyi, van benned hozzá elég ambíció?